Az informatikai szankciók természetéről III.

Egyáltalán nem terveztem több részesre ezt a gondolatmenetet, de az élet úgy hozta, hogy épp most került a kezem ügyébe egy Microkey Primo készülék. Ezért arra gondoltam, hogy azután, hogy írtam arról, hogy miként hathat az orosz IT beszerzési láncolatra a szankciós politika, illetve az orosz termékek vajon hogyan jelenhetnek meg a szankcionáló államok piacán (nyilván itt is az IT-ra fókuszálva, de szerintem bármilyen más termék vagy nyersanyag esetét is említhettem volna), most írok arról egy kicsit, hogy a COCOM-lista megkerülése hogyan szolgálta ki – közvetve – a Magyar Néphadsereg IT igényeit (már amennyire a szervezet erre egyáltalán fogékony volt, de ez megint más kérdés).

Ha a Magyar Néphadseregben vizsgálnánk az IT igények megjelenését, akkor a többé-kevésbé hivatalos gondolatmenet leginkább a MINSZK-22/MINSZK-32/R-10/R-40/VT-20 szériákat említi, amik kisebb-nagyobb mértékben mind merítenek nyugati technológiák lemásolásából. Azonban a csapatszintű, tömeges informatikai igények kielégítéséről (érdemeik és szerepük elismerése mellett) ezeknél a rendszereknél nem beszélhetünk.

Azt talán kevesen gondolnák, hogy a fenti, logisztikai, adminisztrációs és egyéb feladatokat ellátó, nyilvánvalóan nehezen mobilizálható, szekrényméretű informatikai eszközök mellett a kis méretű számítógépek is utat törtek a 80-as évek első felében a honvédelmi feladatok ellátásában. A magyar IT ipart azonban látszólag egyáltalán nem ez a katonai igény pörgette fel, a 80-as évek elején.

A Művelődésügyi Minisztérium ugyanis épp ekkor kezdte meg a számítástechnikai oktatás hosszú távú programjának kidolgozását. Az iskolák számítógéppel való ellátását szervező iskolaszámítógép program végrehajtására a Tudományszervezési és Informatikai Intézet (TII) kapott megbízást, ők pedig a Híradástechnika Szövetkezet HT-1080Z gépét találták a legalkalmasabbnak a pályázó gépek közül. Egyből rendeltek is  820 darab számítógépet. A HT-1080Z gyártási jogát egyébként a Híradástechnika Szövetkezet a hongkongi EACA cégtől vásárolta meg.

A korszak több magyar gyártású számítógépe a keletnémet U880-as processzort alkalmazta, ami a Zilog Z80-as processzor illegális másolata volt (mivel az eleve COCOM-listás termék volt). Ezt a másolt processzort a Német Demokratikus Köztársaságban gyártották, a VEB Mikroelektronik “Karl Marx” üzemében.  Az mondjuk nyilván mindenféle iparjogvédelmi problémát jelenthetett, hogy egyes termékekbe nem eredeti Z80-asok kerültek, ahogy az is, hogy a keletnémet másolat hírhedten kényes volt a működését támogató többi IC minőségére és ezért állítólag, megfelelően stabilan, csak a nyugati IC-kkel együtt volt képes működni. Talán ez az oka, talán nem, de az én Microkey Primo készülékem is tele van nyugati IC-kkel, a TI, Mostek termékekkel a keletnémet U880-as mellett.

A bevezetőmben említett Microkey Primo, ami a MICKEY ’80 után (ami hivatalosan ugyan nem Mikrokey termék volt, de lényegében az elődnek tekinthető) a Mikrokey egyik legsikeresebb terméke lett, bár nem vett részt az első iskolaszámítógép pályázaton, azonban később sok iskola vett belőle, a második ilyen pályázaton pedig már egy továbbfejlesztett változattal indult, Pro Primo néven. Utóbb ezt a programot sem ők nyerték meg, de minden változatát figyelembe véve tízezres nagyságrendben így is elkészült belőlük. Talán érdemes még annyit megemlíteni, hogy a Microkey Kutatási Fejlesztési Termelési Társulást 1983-ban alakította a SZTAKI az Elektromodul és az “Új Élet” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.

A korszak otthoni vagy iskolai felhasználásra szánt, magyar gyártású számítógépei közé kívánkozik még a Zilog Z80-ast tartalmazó Videoton TVC személyi számítógép, amely ugyancsak indult az iskolaszámítógép program második felvonásában, és talán a legismertebb, illetve legnépszerűbb magyar gyártású személyi számítógéppé vált később.  A Videoton még 1984-ben terveztette meg az Enterprise-t is tervező brit céggel és a hazai igényekre való átalakítás után már több ezer darabot adtak el évente, jórészt az iskolaszámítógép kategóriában.

Van tehát három, magyar gyártású személyi számítógép, a 80-as évek első feléből, amely Z80-ra, vagy annak illegális másolatára, az U880-ra épült, a gyártás részben nyugati licenceken alapult, és valamekkora részben COCOM-listás eleme(ke)t biztosan tartalmazott. Egyébként a COCOM-lista legális úton sem egy “megkerülhetetlen” lista volt, mentességeket lehetett szerezni, terméktől és a nemzetközi helyzet fokozódásától függően volt valamennyi mozgástér az indokok és a partner beszállítók megtalálására.

Ennek ellenére a Primo gyártására visszaemlékezők felhozták annak a kérdését is, hogy a határidőre történő gyártás csak „hőstettek” árán volt lehetséges. Volt eset, hogy a késve, „fű alatt” beszállított 2732-es EPROM-okat, Kovácsné Fodor Mária a Ferihegyi Reptéren egyenesen a gépről szállította az üzembe. A “nyugatot” alighanem kevéssé zavarta ez a fajta “technológiatranszfer”, a nyugati források a fenti, magyar számítógépekre (melyek megalkotásukkor is csak legfeljebb egyenrangúak voltak nyugati társaikkal, majd gyorsan elavultak) következetesen, mint iskolai számítógépekre utalnak. Persze nem mindegy, hogy milyen iskolákra gondolunk.

Kezdjük ott, hogy Munk Sándor ny. ezredes – Weiszhaar Imre ny. ezredes – Szabó András alezredes: Az informatikai szolgálat 50 éve c. tanulmányukban arról írtak a Honvédségi Szemlében, hogy a “nagy számban megjelenő mikroszámítógépek közül a központi rendszerépítések érdekében 1983 után megkezdődött az IBM PC/XT kompatibilis gépek beszerzése és rendszerbe állítása. Emellett 1984-ben a katonai tanintézetek számára mintegy 130 HT–1080Z iskola-számítógépet szereztek be, amelyet a későbbiekben Primo, majd Commodore 64 típusok váltottak fel.”

Azt ne is nézzük, hogy katonai központi IT rendszerek kiépítésére az IBM PC/XT kompatibilis gépek beszerzése egészen biztosan COCOM-listás tevékenység volt, inkább nézzük azt, hogy 1984-ben a katonai tanintézetek számára mintegy 130 darab HT–1080Z iskola-számítógépet szereztek be. Mivel ismert az 1984-es kibocsátás, így elmondható, hogy minden 7-8. HT-1080Z eleve közvetlenül a katonai oktatásba került!

Mások arra emlékeznek vissza, hogy a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete a Mikrokey Primo elődjének tekinthető MICKEY ’80-asokat vitt el (a teljes gyártás legalább 5%-át), a műholdas felvételek adatainak rögzítése, ellenőrzése és ESZR R50-en történő feldolgozása végett, ami már mindjárt túlmutat a későbbi iskolaszámítógépek kategóriáján. De vajon az iskolaszámítógépek a “katonai iskolában” maradtak? Az biztos, hogy nem mind. A MN 66. önálló híradózászlóalj például kapott a tanintézettől “2 darab Primo típusú eszközt alapvetően az elő felvett állomány ismeretszintjének növelésére.” 

A téma kapcsán egyébként szerintem bántóan kevés információ érhető el, ezért is vállalkoztam a fentiek összefoglalására. Ebben az információs vákuumban üdítő csemege Kovács Gyulának a Haditechnikai fejlesztések című írása (ő, ha jól sejtem, akkor korábban a Hadtudományban is publikált). Az egyébként meglehetősen éles kritikát megfogalmazó visszaemlékezésnek – a véleményem szerint – szerencsére objektíven értékelhető részét képezik a személyi számítógépekkel kapcsolatos kijelentései, alapvetően az ÁRPÁD tűzvezető rendszerrel kapcsolatos kritikájának mellékágaként.

Ő általánosságban úgy emlékezett erre az időszakra, hogy “egy nyugati alkatrész beszerzésének az alábbi volt az útja: első év: valutaigénylés, második év: importigénylés, harmadik év: megérkezik az alkatrész. A COCOM lista teljesen beszűkítette a mozgásteret, bár Magyarország élen járt ennek kijátszásában. Abban az időben például a MECHLABOR 95 %-ban (megjegyzés: egyebek mellett ez az üzem készítette a magyar titkosszolgálati célú eszközöket, megfigyelő, hangrögzítő berendezéseket) COCOM listás elektronikai elemekkel készítette rádió-felderítő berendezéseit. Az ellenfél sem volt tétlen, valami miatt az első magyar elektronikus alkatrész gyártó üzem rövid idő alatt rendesen leégett.”

A Primo belseje (fotó: Gyömbér Béla)

Ebből az utolsó tagmondat talán a legérdekesebb: nem nagyon hallottam-találtam ilyen nyilatkozatot eddig olyan személy részéről, akiről azt feltételezhetem, hogy valóban hallomása lehetett arról, hogy mi volt a Mikroelektronikai Vállalat tüzének hátterében, melyről itt írtam korábban hosszabban. Később, a konkrét témámra rátérve arról írt, hogy “megjegyzendő, hogy 1986-tól a tüzérdandárnál elkezdték a lőelemszámolást az első PSION ORGANIZER 32-64 típusú számítógépekkel (megjegyzés: ezt egy brit gyártó, részben katonai célra készítette, katonai célú beszerzése-alkalmazása valószínűleg eleve COCOM-listás volt), amelyekkel kapcsolatban nagyon jó tapasztalatokra tettek szert úgy a bemérő, felderítő munkában, mint a D-20 és BM-21 lőelemszámolásában.

A PSION számítógépek beszerzésével egy időben az osztály törzsfőnöki kocsiban kialakították a Junoszty tv, mint monitor, Primo 16-32 iskolai számítógép, mint lőelemképző, MK-25-ös magnó, mint háttérmemória konfigurációt néhány ezer forintért. Ez a konfiguráció még ma is működőképes az M osztályoknál. A Primo gyorsabb volt, jobban lehetett látni a törzsbuszban, a törzsfőnökök jobban szerették. Felderítők, bemérők, elsőtisztek a PSION-ra esküdtek.”

Abba bele se merek gondolni, hogy mit jelent és hova kell helyezni az idősíkra azt, hogy ez “a konfiguráció még ma is működőképes az M osztályoknál.” A lényeg, hogy a nyugat felé iskolagépként “eladott” (és ezzel lényegében “megtűrt”) Primo-k egy része tehát lőelemképzőként hasznosult a Magyar Néphadseregben, más visszatekintők pedig a Videoton VTC-re emlékeznek a Magyar Néphadsereg időszakából.

A fentieket összegezve tehát az kijelenthető, hogy a COCOM-lista megkerülésének segítségével összerakott, iskolaszámítógépnek, de legfeljebb otthoni, hobbi személyi számítógépnek elkönyvelt magyar gyártású számítógépek egy része közvetve, vagy közvetlenül a Magyar Néphadsereghez került és katonai célokat szolgált. Ezt kivetítve a jelenlegi szankciós környezetre szerintem jól látható, hogy a szankciókat megkerülő bármilyen legális vagy illegális beszerzési ág azt eredményezheti, hogy a polgári vagy kettős felhasználású termék végső rendeltetését katonai rendszerek jelentik majd.

A téma zárásaként, a kedvenc híradásom ezzel kapcsolatban 1988-ból származik, amikor Mazán Pál nemrég elhunyt mérnök ny.vezérőrnagy beszélt a korabeli híradónak, a Magyar Néphadsereg fenntartása és fejlesztése kapcsán:


Az önmagában is jelzésértékű, hogy nyilatkozatát, a Magyar Néphadsereg Haditechnikai Intézetében, szemmel láthatóan valamilyen IBM kompatibilis számítógép előtt adta, amelynek képernyőjén csak úgy záporoztak a karakterek, grafikonok. Háttérben faliszőnyeg vagy egy függöny, fehér csempe, oldalán egy alkatrészdoboz a falon, bútorzat már akkor olyan szerény, ahogy a szocializmusra most, 30 év távlatából emlékszünk. Azután nem sokkal később már azt láthatjuk, ahogy a magyar, külföldre is termelő hadianyag export emlegetésével lényegében egy időben a kamera “ott felejtődik” egy csúcsmodern MOOG, ha jól sejtem CNC gyártmányon.

Ezek a tételek még 1988-ban is egészen biztosan feketelistás tételek voltak egy szocialista ország haditechnikai kutatóintézete, haditechnikai gyártósorai irányába.

Érdekes lehet még