#jogalappal
Természetesen, nincs semmi jogom elvitatni egy Tokióban született, Ukrajnában dolgozó, orosz fotómodell jogát attól, hogy egy 10kg súlyú, szépen felújított (lefestettem, retrobright-oztam, feszültségeket kimértem, szóval amúgy tényleg remek vétel), retró, 486-os AT számítógépházat vásároljon tőlem, mert hát az sem evidens, hogy én például ilyesmit árulok néha a Marketplace-n.
Reggelre fél Magyarország arra ébredt, hogy nem töltenek be a híroldalak. Ennek oka pedig nem más, mint az a – véleményem szerint – részben látszatvédelem, ami a sütibeállításokat teszi lehetővé a felhasználók számára. Illetve annak – a feltételezhetően – átmeneti elromlása, ami megakadályozza a sütibeállítások elfogadását, és ezzel a tartalom elérését. Látszatvédelem azért, mert az esetek jelentős részében valójában a beállítástól függetlenül nem történik meg a sütik blokkolása, a nagyobb szolgáltatóknál pedig annyi süti (akár több száz) kerül felhasználásra, ami legfeljebb papíron (valójában gyakran úgy sem) lett auditálva és ellenőrizve, miközben a külső szolgáltatók bármikor módosíthatnak a tényleges használatukon.
Egyik visszatérő, kedvenc témám a hazai jogalkalmazás nyomon követése az információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekményi tényállás, illetve a kapcsolódó egyéb tényálláshelyek vonatkozásában. Teszem mindezt azért, mert a sajtóban rendkívül ritkán jelennek meg híradások ilyen eljárásokról, miközben a „kibervédelem” folyamatosan arról beszél, hogy tömegesen történnek ilyen bűncselekmények.
Egyáltalán nem terveztem több részesre ezt a gondolatmenetet, de az élet úgy hozta, hogy épp most került a kezem ügyébe egy Microkey Primo készülék. Ezért arra gondoltam, hogy azután, hogy írtam arról, hogy miként hathat az orosz IT beszerzési láncolatra a szankciós politika, illetve az orosz termékek vajon hogyan jelenhetnek meg a szankcionáló államok piacán (nyilván itt is az IT-ra fókuszálva, de szerintem bármilyen más termék vagy nyersanyag esetét is említhettem volna), most írok arról egy kicsit, hogy a COCOM-lista megkerülése hogyan szolgálta ki – közvetve – a Magyar Néphadsereg IT igényeit (már amennyire a szervezet erre egyáltalán fogékony volt, de ez megint más kérdés).
Napjainkban rendkívül népszerű témája a különböző szenzációkereső újságcikkeknek az Oroszországot érintő szankciók, illetve embargó hatása az orosz informatikai iparra, illetve áttételesen az orosz rendszerek rendelkezésre állására. A vélemények egészen széles skálán mozogva, az elégtelentől, a hamarosan összeomló orosz rendszerekig bezárólag értelmezik a jelenlegi helyzetet.
Az élet számos területén lehet az az érzése az embernek, hogy bizonyos területeket a generációk újra és újra felfedeznek, adott esetben pedig hasonló módon szabályoznak. Szerintem – bizonyos szempontból – ilyen területnek tekinthető az információbiztonság, illetve az informatikai biztonság területe is. Egy, korábban titkos minősítésű BM intézkedés legalábbis ezt jelzi számomra.