Még mindig a hatása alatt vagyok az Integritás Hatóság döntésének, miszerint a feltételezett törvénysértések, korrupció, integritási problémák bejelentését fogadó rendszert egy ausztrál vállalkozás, a Whispli segítségével sikerült megoldania. A Whispli szolgáltatásával egyébként semmi problémám nincs, nem is lehet, csak nem értem, hogy miért kell ezeket az információkat harmadik országokon keresztül végigszivattyúzni.
És erről jutott eszembe, hogy igazából azt sem szoktam érteni, hogy miért nincs magyar e-mail szolgáltató (a Freemail bóvli bizalmi szintjét nehéz lesz feledtetni), miért kell Google vagy épp EU űrlapkitöltőket használni, vagy miért nincs mondjuk államilag kiépített, fedett VPN hálózat, ami ki tudná szolgálni a teljes állami szektor igényeit (persze, az is lehet, hogy van, és tévedek).
Most meg itt van az anonim integritás-bejelentő rendszerre az igény, könyörgöm, a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról 2023. évi XXV. törvény árnyékában, ahol a jogalkotó maga kötelezi a vállalatokat arra, hogy a foglalkoztató által létrehozott belső visszaélés-bejelentési rendszert működtessenek.
Miért nem fejleszt, vagy készíttet másokkal ilyen informatikai rendszert az állam bármely informatikai partnerén keresztül, ingyenesen „támogatva” ezzel a vállalkozásokat (értve, hogy a jogszabály a rendszer alatt magát az eljárást érti, de mégis, az írásbeli bejelentés módja lehet akár anonim informatikai megoldás is)?
A feladat annyi lenne, hogy lehetővé tegyék, hogy a cégek ingyen regisztálhatnak az így elkészült rendszerbe és ebben a rendszerben várhatják a szupermegtitkosított bejelentéseket, eleget téve a törvényi rendelkezéseknek, mint ahogy a magyar állam teszi ezt most a Whisplinél. A piacon egyébként már ott van egy csomó magyar megoldás, változatos minőségben.
Nyilván lennének, akik nem akarnának államközeli megoldást alkalmazni, de az is biztos, hogy lennének kevésbé gyanakvóak is (arra gondolni sem merek, hogy egy konkrét rendszer használatát valaki előírja), akik nem akarnak ezzel bajlódni, és nem látnak benne kockázatot. Az államközeli szervezeteknél pedig elő lehetne írni az állami rendszer használatát.
Az így, ingyen szolgáltatott rendszert meg üzemeltethetné az állam informatikai üzemeltető vállalat, az okosságot pedig belerakhatná más államok helyett a magyar állam valamely szerve. És, még ha neadjisten sikeres is lehetne, akár még piaci termékké is válhatna (hiszen a fejlesztője nem a magyar állam), és akkor egyszer talán már máshol lenne benne az okosság.
A magyar okosság.
